Marino Sanudo naplói és II. Lajos halála

Velencei hírek 1526 tavaszától 1527 januárjáig · Utolsó frissítés: 2026. november

Marino Sanudo (1466–1536) velencei patrícius 1496-tól 1533-ig napról napra feljegyezte, ami a Signoriához érkezett: követi és helytartói jelentéseket, kereskedők leveleit, kihallgatási jegyzőkönyveket. A mohácsi csata hírei ezért nála nem elbeszélésként, hanem beérkező levelekként maradtak fenn, keltezéssel és megnevezett közvetítővel. Ez az oldal az I Diarii három kötetét veszi sorra azokon a helyeken, ahol II. Lajos haláláról, a halál helyéről, a főpapokról és a főurakról van szó: a XLI. kötetet (1526 tavasza), a XLII.-t (1526. július–szeptember) és a XLIII.-at (1526. október–1527. január). A lista a király sorsáról szóló, azonosított helyeket tartalmazza; teljességre nem törekszik.

Összefoglaló

• Megvan az eredeti szöveg. A mozzanat-táblázat tizenegy 1526-os híradása (Burgio, Fugger, Fazio di Savoia, Michiel, Pettau, Mula, Barcello, Morello, Panbon/Partiba, Boemo, Jožefić) megtalálható Sanudónál; a hasábszámok a 2. szakasz táblázatában és a mozzanat-táblázat adatlapjain olvashatók. Az Örök Mohács fordításai változatlanok; a táblázat csak az olasz eredeti helyét jelöli. Négy további 1526-os híradás (Novi kapitánya, Sabiza, Panbon második levele, Frangepán Kristóf levele) csak Sanudónál található: ezek a táblázatban „Sanudo” jelzéssel külön sorként szerepelnek.
• Burgio levelét Sanudo szó szerint lemásolta (XLII 637–639). A levélben a kamarás neve nincs megadva, és a levél szerint a király lova sebesült volt. A Czettricz-azonosítás valószínű, de a levélből nem bizonyítható.
• Brodarics már 1526 őszén forrás. Antonio Boemo kém jelentése (XLIII 227) szerint a csatában elesettek névsorát „Stefano Broderico, Magyarország kancellárja” mondta el neki. A névsor szerkezete a Historia verissima 232. mondatáéhoz hasonló, de nem azonos azzal.
• A csata előtti vita öt híradásban. A főurak és a király (vagy a papok és a világiak) vitája a várakozásról Focher, Zaratino, Frangepán hadnagya, Boemo és Jožefić szövegében is szerepel (4. szakasz).
• A gyilkossági hír korábbi, mint Szerémi. A „vajda ölte meg” és „a vajda testvére ölte meg” hír 1526. szeptember végén (XLII 753–754) és november elején is hallható (XLIII 167: Tomaso Corvato szóbeli jelentése, aki október 23-án indult Bécsből); Partiba november 2-i levele „a barátai öltek meg” szavakkal ír (XLIII 223).
• Az azonosítás vitájához négy adat. Bécsben október végén gyászszertartásokat tartottak a halott királyért (XLIII 225, 245); a londoni Spinelli-levél (XLIII 362) a Wolsey-levél keltezését erősíti meg; Corvato jelentése október 23. előtti hallomás; Sanudo egyetlen híradása sem említi Sárffyt vagy az azonosítás egyedüli tanúját (9. szakasz).
• A Csele nevét egyik hír sem mondja. A hely neve „Batta” (Boemo), „Mogach”, „Mugan”, „Muchach”, „Mocharzo”, „Amoanchs” és „Moncatiza” alakban fordul elő; a halál helyét a hírek vagy nem nevezik meg, vagy Pécshez kötik (6. szakasz).
• A főpapok névsora. Hat főpap szerepel az elesettek között, a boszniai egyik hosszú listán sincs rajta; hárman olyan püspökök is megjelennek, akik a többi forrás szerint nem estek el vagy nem voltak jelen (7. szakasz).

1. A csata előtt (XLI. kötet)

A XLI. kötet fejléce ezeknél a hasábokoknál „május”, a levelek maguk márciusi és áprilisi keltezésűek; Sanudo később jegyezte be őket. A bejegyzések pontos napja nincs megadva.

2. A király sorsa a híradásokban (időrend)

A sorok Sanudo bejegyzéseinek sorrendjét követik. A „keltezés” a levél vagy a bejegyzés napja, ahol a szövegből kiderül. Az utolsó oszlop a mozzanat-táblázat megfelelő sora (az Örök Mohács oldalszámával).

A táblázatból három dolog látszik. (1) A halál módját már szeptember közepén három különböző megfogalmazásban mondják: mocsár, a Duna kis ága és tó. (2) A halál helyét a hírek nem nevezik meg, kivéve Pécs közelét (Bargelli, Mula–Crovato) és Boemo „Battá”-ját. (3) A részletes jelenetek (Burgio, Fazio, Boemo) mellett a rövid hírek többsége csak ezt a három szót ismétli.

3. A nuncius levele: a legkorábbi kamarás-beszámoló

Sanudo szeptember 18-i bejegyzésében szó szerint lemásolta egy pápai nuncius levelét (XLII 637–639). A fejléc: Lettera del nontio del Papa è in Hongaria, a lo episcopo di Puola legato a Venetia (a pólai püspöknek, a pápai legátusnak Velencében; ez Altobello Averoldi lehet; az azonosítás feltevés). A levél kelte a 639. hasábon: Pisonii 5 Septembris 1526, vagyis Pozsony, szeptember 5.; az aláírás „Baron.”. A nuncius a királynéval menekült Budáról Pozsonyba; ő Antonio Giovanni da Burgio, a kiadás névmutatója szerint „szicíliai báró, pápai nuncius Magyarországon”. Az alábbi részlet a 637. hasábról való.

Mercordì, che furno li 29 del passato, la maestà del Re fece il fatto d’arme cum il Turco, et fo a rotta con grandissima strage de li nostri. Della Maestà sua si è ditto che poi di haver combatuto valorosamente si era partita sana dalla battaglia, né si sapeva per dove. Questa fama fu confirmata tre giorni per molti, da poi è venuto uno suo camerier principal favorito, che il Re havesse, et dice che la Maestà sua cum esso lui et Stephano Azil, quel gentilhomo mio amico che fu in Roma al tempo del iubileo, et che parlò con Soa Santità, scamparon da la battaglia. Di poi pervenero in un certo pizol ramo del Danubio, et volendo passarlo, il cavallo del Re che veniva ferito s’è cassato ne l’acqua et la Maestà sua trovandosi grave di arme et straco dalla fatica, si è affocato in quella acqua; et che Stefano Azil vedendo il Re in pericolo, ancor egli è entrato per aiutare la Maestà sua et gli è rimasto affocato ancor.

Magyarul (saját fordítás): „Szerdán, azaz a múlt hónap 29-én a király Őfelsége megvívta a csatát a törökkel, és nagy veszteséggel megverték övéinket. Őfelségéről azt mondták, hogy miután vitézül harcolt, épségben elhagyta a csatát, de nem tudták, merre. Ezt a hírt három napig sokan megerősítették; azután megérkezett a királynak egyik legkedveltebb főkamarása, és azt mondja, hogy Őfelsége vele és Aczél Istvánnal – azzal a nemessel, a barátommal, aki a jubileum idején Rómában volt, és beszélt Őszentségével – megmenekült a csatából. Aztán eljutottak a Duna egy kis ágához, és mikor át akartak kelni rajta, a király sebesülten jövő lova a vízbe zuhant, Őfelsége pedig, nehéz fegyverzetben és a fáradtságtól kimerülve, belefulladt abba a vízbe; Aczél István pedig, látva a királyt veszélyben, ő is bement, hogy segítsen Őfelségének, és ő is odafulladt.”

A levél folytatása (638. hasáb) a csata menetét írja le: tízezer könnyűlovas előretolása és színlelt visszavonulás, az erdőben elrejtett török tüzérség, a magyar sereg megdöbbenése; a csata egy óránál rövidebb ideig tartott. A törökök ezután „Mogach”-ba mentek, ahol a király tábort ütött, felégették a falut, majd Pécs felé indultak. A budai hírt a nuncius szerint augusztus 30-án éjfélkor kapták, ekkor indult a királynéval Pozsonyba. A vajda (Szapolyai) „Budán van, elég jó néppel”, testvére elesett, és „nem ért időben a csatára”.

Mit mond, és mit nem?

• A kamarás neve nincs megadva. A „legkedveltebb főkamarás” Czettricz Ulrich lehet, a magyar hagyomány (Brodarics, Sárffy) őt nevezi a király mellett lévő tanúnak; a levélből ez nem bizonyítható. Az életrajzi lapon ezért a levél már nem „Czettricz szavai alapján” szerepel.
• A ló sebesült. A nyomtatott szöveg szerint a ló „sebesülten jött” (veniva ferito), és „a vízbe zuhant” (s’è cassato, valószínűleg cascato). Az Örök Mohács fordítása (131. o.) ehelyett „megbokrosodott, felágaskodott a vízben” szöveget ad. Hogy más példányról, más levélről vagy eltérő olvasatról van-e szó, a rendelkezésre álló adatokból nem dönthető el.
• Aczél István a nuncius személyes ismerőse; a levél szerint utánaugrott a királynak, és ő is megfulladt. A Zara-féle lista (XLIII 282) elesettjei között is szerepel („Stephanus Azilli”).
• Két változat egymás mellett. A levél maga megemlíti, hogy sokan azt mondják, a király már átjutott azon a helyen, de a fulladás hírét hihetőbbnek tartja, „mert ma a csata nyolcadik napja, és a király felől semmit sem tudni: ha élne, volna híre”. A fulladás tehát már szeptember 5-én hallott, ellenőrizetlen hír volt, nem a holttest megtalálása után formálódott.
• Időrend. A levél a csata utáni 7. napon kelt, tehát Brodarics (1527/28) és Sárffy (október 19.) előtt. A kamarás a levél kelte előtt érkezett meg a nunciushoz; a szöveg nem mondja meg, hol és pontosan mikor.

4. A csata előtti vita

A Historia verissima és az újabb irodalom szerint a magyar tábor haditanácsán vita folyt arról, vívjanak-e csatát, vagy várjanak a Frangepán Kristóf és Szapolyai felől érkező segítségre. Sanudónál öt híradás szól erről; mind más közvetítőn át érkezett, és mindegyik más érdekű:

A Frangepán-levél és Jožefić beszéde a segítséget hozó felek (Frangepán, Szapolyai) pártjának szól, ezért a „nemesek irigysége” érvet óvatosan kell olvasni; a papok és a világiak vitája (Focher) és a zsold kérdése (Boemo) másféle indítékot hoz be. Közös bennük, hogy a döntést a főurak kényszerítették ki, és a király ellenkezett.

5. Antonio Boemo jelentése (XLIII 225–228)

Sanudo 1526. november 12-i bejegyzése Depositio unius exploratoris reversi ex Ungaria címmel közli a velencei kém jelentését. A kém álneve Antonio Boemo (nome supposito); október 8-án indult Velencéből, Linzen és Bécsen át Pozsonyba, onnan Győrbe, Budára és Székesfehérvárra ment, és október 27-én hagyta el Budát. A jelentés az Örök Mohácsban is szerepel (202. o.); itt a Sanudo-szöveg néhány további adata és az olasz eredeti helye következik.

Ki volt Boemo?

A „kém” a mai szóhasználat; a forrásban a bejegyzés címe Depositio unius exploratoris reversi ex Ungaria, vagyis egy Magyarországról visszatért felderítő (explorator) vallomása. Hivatalos rang vagy szakma nem állt mögötte.

• A név. A szöveg szerint Antonio Boemo, nome supposito, azaz felvett nevű; a „Boemo” „csehet” jelent. Botlik Richárd „eredeti nevén Anton Vodičkának” nevezi (Botlik, Gondolatok II. Lajos király meggyilkolásáról és megtalálásáról, 1. fejezet). A Nekünk mégis Mohács kell (2016) kötet jegyzete (Boemo-jelentés, 155. jegyzet; Domokos György fordítása) cseh származású velencei kémnek tartja, aki „feltételezhetően” Anton Vodička, horažďovicei polgár lehetett; a kötet tárgymutatója a két nevet azonosítja. Az azonosítás alapjául egyik szerző sem ad meg forrást.
• A megbízás. A jelentés bevezetője szerint október 8-án indult el Velencéből, és Linzbe ment, hogy levelet vigyen Contarini követnek; mivel az már Bécsbe távozott Ferdinánd főherceghez, ott adta át a leveleket. Ezután Pozsonyba, Győrbe, Budára és Székesfehérvárra ment, „hogy részletesen és híven megtudjon minden eseményt, ami a magyar király és a török szultán háborújában történt, és mindent jelentsen a Signoriának” (per intender minutamente et con verità ogni successo della guerra…, et poi riferir il tutto alla Serenità vostra; XLIII 225). Futár volt, aki közben tudósítóként is működött.
• Hogyan maradt ránk. Hazatérve szóban számolt be; a vallomást lejegyezték, és Sanudo 1526. november 12-i naplójába másolta. A szöveg harmadik személyben szól („riporta”, „dice”), a nevek torzulásai (Cetriza, Batta) is a szóbeli és többszörös közvetítésre utalnak: Boemo előadása, a jegyző feljegyzése, Sanudo másolata.
• A velencei háttér. A velencei hírszerzés a Tízek Tanácsa alá tartozó állami apparátus volt, amelyben követek, állami tisztviselők, katonák és fizetett hivatalnokok mellett alkalmi besúgók és megbízottak is dolgoztak; ez utóbbiak fizetése informális volt (pénz, enyhébb ítélet, állami jövedelemforrás) (Iordanou 2019). A kémkedés tehát részben hivatalos, részben alkalmi tevékenység volt, nem külön szakma.
• A forrásérték. Boemo nem szemtanú; értesülései a helyszíneken szerzett szóbeli hírek (Brodaricsot név szerint idézi a halottak névsoránál, 227. hasáb). A jelentés kora (1526. november 12.) és Sárffy levelétől való függetlensége miatt tanúértéke van, a részletek súlya azonban a konkrét kijelentés forrásától függ (lásd alább).

• A halál helye és módja (226. hasáb). „Mikor Batta nevű helyre értek, Őfelsége át akart gázolni egy mocsáron, ahogy Czettriczet, a kamarását látta tenni (come havea veduto far a Cetriza suo camerier); de mivel nehéz páncélosként, nagy lovon ült, belesüllyedt ő és Trepka, az udvarmestere, és néhány más, ott vesztették életüket.” A mondat szerint Czettricz átjutott, a király utánament.
• A keresés és a holttest (228. hasáb). „A királyné elküldte Cetrizzát, a kamarását, hogy keresse meg a királyt ott, ahol belesüllyedt; és az megtalálta őt abban a vízben, a fegyverzetét levetve és maga mellé téve, és talált nála egy gyűrűcskét, amelyet egykor a királyné adott neki, és lehúzta az ujjáról, az ujja bőrét lehasítva; és kivette a szakállát, és egy kendőbe téve átadta a királynénak; a király testén nem talált semmi sebet. Szurkos ládába téve vitték Székesfehérvárra, ahol maga Antonio letétben látta a templom közepén.” A cavò ige „kivett, kihúzott”; hogy a szakállt levágták vagy kitépték, a szöveg nem mondja. A „kamarása” (suo camerier) a 228. hasábon a királynéra is vonatkozhat, a 226.-on a királyra.
• Eltérés Sárffytól. Boemónál a király a vízben volt, a levett fegyverzet (armadure traete de dosso et poste apresso lui) a teste mellett feküdt, seb nélkül; Sárffy október 19-i levelében a holttestet friss sírból ásták ki, a fegyverzetet a ló tetemének közelében találták, az ajkon kis seb volt. A kém beszámolója másodkézből való.
• Az értesülés forrása. A jelentés nem nevezi meg, kitől hallotta Boemo a keresést és a megtalálást. A szövegből három támpont olvasható ki. (1) A szakállat Czettricz a királynénak „adta át” (presentò a la Regina); ez az udvarban történt, nem a helyszínen, ezért a részlet a királyné környezetéből vagy Czettricz saját elbeszéléséből származhat, a Győrből kirendelt lovasok aligha láthatták. (2) A halál leírása Czettricz átkelésére is kitér („ahogy Czettriczet, a kamarását látta tenni”, 226. hasáb), vagyis olyan részletet tud, amely a túlélő kísérőtől származhat. (3) Ugyanebben a jelentésben a halottak névsorát Boemo Brodaricsra hivatkozva közli (227. hasáb); Brodarics volt Sárffy levelének címzettje, a levél pedig megírja, hogy Czettricz neki „részletesebben be fog számolni” (latius explicabit). A feltevés, hogy Boemo a tizenkét győri lovas egyikével vagy Czettricz „más hű szolgáival” (Sárffy levele) beszélt, a szövegből nem következik, és nem igazolható; Boemo Győrben és Székesfehérvárott is járt, ahol a holttestet a város bírája is látta (Sárffy-levél). Az értesülés eredete így nyitott. Ha résztvevőtől származik, a gyűrű, a levett fegyverzet és a seb nélküli test a Sárffy-levél független kiegészítése; ha a Czettricz–Brodarics–udvar vonalon jutott el hozzá, Czettricz előadásának másodkézi változata. A két változat a gyűrű és a fegyverzet kérdésében ugyanabba az irányba mutat: a gyűrű az ujjon maradt, a fegyverzet a helyszínen. Lásd: Gyűrűk-lap.
• Időrend. A holttest október 27-én már Székesfehérvárott volt. Ez összhangban van Partiba levelével (XLIII 223, nov. 2.: „15 napja” találták meg, kb. október 18.) és a Sárffy-levél menetrendjével.
• A halottak névsora (227. hasáb). A csata leírása után: „Elestek e csatában, ahogy Stefano Broderico doktor, Magyarország főkancellárja mondta (per quanto ci ha ditto domino Stefano Broderico dottor gran canzelier de Ungaria), 8000 magyar, és az alábbi főpapok és bárók…” Brodarics tehát 1526 őszén szóban már megnevezte a halottakat, még a Historia verissima megírása előtt. A névsort a 7. szakasz és a főpapokról és főurakról szóló lap tárgyalja.
• Egyéb adatok. A királyné éjjel Pozsonyba menekült, holmija a Dunán, bárkákon Esztergom alatt az esztergomi várnagy kezére került. A törökök szeptember 9-én vonultak be Budára, felégették a várost, a várat nem. A vajda egyik kapitánya október 27-én 200 lovassal érkezett Budára, a vajda november 5-re gyűlést hirdetett Székesfehérvárra, hogy ott megkoronáztassa magát.

6. A halál helye: a nevek Sanudónál

A helyszín-oldal a hagyományos Csele-torkolat, a jobb parti fok és a Duna nyugati ága mellett a korai hírek helymegjelöléseit is áttekinti. Sanudónál ez a kép:

A Csele patakot egyik híradás sem nevezi meg. A Batta alakot a helyszín-oldal már ismeri Boemo nyomán; Báta Mohácstól több mint 20 km-re van északra. A helyszín-oldal három olvasata (Csele, jobb parti fok, a Duna nyugati ága) közül a Sanudo-szövegek egyiket sem döntik el: a „Duna kis ága” (Burgio) a harmadik olvasat nyelvén szól, a „mocsár” és a „tó” a másik kettőén is.

7. A főpapok és a főurak a velencei listákban

Sanudo három hosszabb névsort őrzött meg: Boemo jelentésében az (állítólag) Brodaricstól származót (XLIII 227), Hironimo di Zara levelének latin mellékletét (XLIII 281–282, Signori morti in lo conflitto), valamint Morello levelének rövid felsorolását (XLIII 60). A főpapok:

A két hosszú névsor (Boemo, Zara) ugyanazt a hat főpapot nevezi. A boszniai címzetes püspök egyiken sincs rajta; Brodarics 232. mondata a hét főpapot adja, ezt a hetediket a velencei listák nem erősítik meg. A téves nevek (Zágráb, Nyitra, Eger) szeptemberi híradásokban (Morello, Mula–Crovato) fordulnak elő. A bárók és nemesek névsorait a főpapokról és főurakról szóló lap hasonlítja össze Brodarics 232. mondatával.

8. A gyilkossági hír

Kasza Péter szerint a gyilkosság gyanúját „igazi kortárs forrás fel sem veti” (Örök Mohács, 854. o.). A Lajos-lap a névtelen utalásokat már megemlíti. Sanudónál három további adat van:

• XLII 753–754 (Sabiza, szeptember 26.): „sokan mondják, hogy az erdélyi vajda ölte meg a királyt” (molti sono che dicono che il vayvoda Ardeli lo habbi morto). Ez a legkorábbi.
• XLIII 167 (Panbon, november 2.): a király „még nem találtatott meg sem élve, sem halva”, és „az a hír, hogy a vajda testvére ölte meg”. A jelentést Tomaso Corvato hozta, aki szerint ő október 23-án indult el Bécsből, és „budai polgároktól” hallotta, akik a vereség óta Budán voltak. A vajda testvére Szapolyai György, akit Szerémi György később meg is nevez; a vád tehát legalább 1526. november elejétől él, Szerémi (1545 k.) előtt. György maga is a mohácsi halottak között szerepel mindegyik névsorban (XLII 743; XLIII 60, 227, 282).
• XLIII 223 (Partiba, november 2.): a holttestet „a vízben találták meg, a barátai által megölve”. A kifejezés (soi amici) képen ellenőrzött. A mondat folytatása: et fatto sepelir ad Alba Regale, vagyis „és Székesfehérvárott eltemettették”. A levél kelte (nov. 2.) a nov. 9-i székesfehérvári temetés előtti; ugyanebben a levélben szerepel, hogy Szent Márton napjára (nov. 11.) Pesten gyűlést tartanak.

Mindhárom hír hallomás; kettő a vajdára vagy testvérére mutat, a harmadik csak „barátokat” mond. Ez nem dönti el, hogy a vád igaz-e; azt mutatja, hogy a gyilkossági hír nem utólagos irodalmi elem, hanem a halál utáni hetekben már keringett.

9. Sanudo és a holttest azonosításának vitája

A holttest azonosításáról folyó vitában (lásd a holttest-oldal vitaszakaszát) Sanudo néhány olyan adatot ad, amely más forrásból nem ismert, vagy amely a vita időrendjét érinti.

• Bécsi gyászszertartások (XLIII 225, 245). Carlo Contarini bécsi követ egyik levele (a nap hiányzik; a cseh választás október 23-i hírét már tartalmazza) szerint Bécsben „megtartották a meghalt sógor, a magyar király exequiáit, igen fényesen”, és a követet nem hívták meg rájuk. A venzonei levélben (245) öt lengyel utazó azt mondja, hogy Mindenszentek előestéjén (okt. 31.) indultak el Bécsből, „ahol Ferdinánd őfelsége” gyászszertartásokat tartatott a magyar király, sógora számára. Az exequie gyászszertartás, nem temetés, és a holttest jelenléte nélkül is megtartható. A Habsburg-oldal tehát a székesfehérvári temetés (nov. 9.) előtt már gyászszertartást tartott.
• Londoni levél (XLIII 362). Gasparo Spinelli titkár londoni, „1526. október 23-i” (a dì 23 Octubrio vechie) levele szerint a velencei követ, Venier, aki Angliába akart átkelni, hajóján „majdnem megfulladt”. Ez egybevág Wolsey ugyanazon a napon kelt levelével, amelyben a velencei követ vészes tengeri útja szerepel; a Wolsey-levél keltezését ez a független adat is megerősíti.
• Corvato jelentése (XLIII 167). A híradás október 23-án Bécsből induló követ szájából való, és „budai polgárokra” hivatkozik. A Sárffy-levél menetrendje szerint a holttestet ekkor már legalább tíz napja megtalálták (legkésőbb október 12–13-án), a hír tehát a budai polgárokhoz nem jutott el. Ez nem ellentmondás, csak a hírek lassúságát mutatja.
• Amit Sanudo nem tartalmaz. Egyetlen híradás sem említi Sárffyt, a győri jelentést vagy azt, hogy a holttestet Czettricz egyedül azonosította. Boemo (XLIII 228) szerint Czettricz maga találta meg a testet „a vízben”, a levett fegyverzet a teste mellett feküdt, seb nélkül; a keresés idejét és a koporsó útját nem részletezi.

Források

• I Diarii di Marino Sanuto, tomo XLI (Venezia, 1894), XLII és XLIII (Venezia, 1895); kiadta Rinaldo Fulin, Federico Stefani, Guglielmo Berchet, Nicolò Barozzi, Marco Allegri. Internetes változat: XLI, XLII, XLIII (Internet Archive).
• Örök Mohács. Szövegek és értelmezések. Budapest, 2020 (ÖM). A fenti táblázatok magyar idézetei a mozzanat-táblázatból valók, oldalszámokkal.
• Kasza Péter: Holttest a patakban. Magyar Könyvszemle 131 (2015) 4, 397–412. (ÖM, 853–855. o.)
• Nekünk mégis Mohács kell… A mohácsi csata és emlékezete. Budapest, 2016 (Boemo jelentése Domokos György fordításában, 155. jegyzet; tárgymutató: Vodicka, Anton lásd Boemo, Antonio).
• Botlik Richárd: Gondolatok II. Lajos király meggyilkolásáról és megtalálásáról. (Boemo: „eredeti nevén Anton Vodička”.)
• Ioanna Iordanou: Venice's Secret Service: Organizing Intelligence in the Renaissance. Oxford University Press, 2019. Ismertetés: Social History Society.
• A mozzanat-táblázat a kapcsolódó sorokat Sanudo-hasábszámmal mutatja.