Wolsey levele VIII. Henriknek (1526. október 23.)

Forrásközlés és szövegkritika · Utolsó frissítés: 2026. november

Thomas Wolsey bíboros, lordkancellár 1526. október 23-i levele a magyarországi hírek között megemlíti a király holttestének megtalálását is. Ez a legkorábbi ismert külföldi irat, amely a megtalálásról szól, és az azonosítás vitájában ezért kiemelt szerepet kapott. Az oldal közli a két nyomtatott szöveget, kiolvassa belőlük, ami kiolvasható, és számba veszi, mi hiányzik az eredetiből. A levél szerepéről a holttest megtalálásának és azonosításának vitájában lásd A holttest-oldalt.

Összefoglaló

• Az irat. Wolsey levele VIII. Henriknek, Westminster, 1526. október 23. Az eredeti (The National Archives, SP 1/39) nem állt rendelkezésre; két nyomtatott szöveg ismert: az 1830-as State Papers kiadás és Brewer 1875-ös regesztája. A kiadás szerkesztői szerint a levél „szakadt, és kissé megsérült a nedvességtől”.
• Ami kiolvasható. Október 23-án Londonban hírt kaptak a király holttestének megtalálásáról. A kulcsmondat nyomtatott formájában („After the corse of the King was founde, … to be in the most solempne and honourable maner entered …”) két helyen hiányzik szöveg, és véges ige sincs benne.
• Ami nem következik belőle. Hogy a király október 23. előtt „ünnepélyesen” el lett temetve, a nyomtatott szövegből nem következik. A holttest előzetes elföldelése a Sárffy-levélből tény (friss, „új” sírhant), az „ünnepélyes” eltemetés viszont a hiányos mondatra épül.
• Nyitott. Az eredeti kézirat képe: a hiányok helye és tartalma, a „requiescat” és a „yanissares” olvasat, a foliószám (f. 214r vagy „p. 249”).

A levél, a nyomtatott szövegek és a megtalálás időpontja

Rövidítések: Botlik 2026 = Botlik Richárd 2026. október 23-i összefoglalója (PDF-oldalszámok); Nekünk = Nekünk mégis Mohács kell… (2016); ÖM = Örök Mohács (2020).

Thomas Wolsey bíboros, lordkancellár 1526. október 23-án, Westminsterben írt VIII. Henriknek. A levél a magyarországi hírekről is szól. Botlik szerint ebből az következik, hogy a király holttestét már október 23. előtt megtalálták és ünnepélyesen eltemették, vagyis a november 9-i székesfehérvári temetés nem lehetett az első temetés (17–20. o.). Az irat eredetije (The National Archives, SP 1/39) nem áll rendelkezésre. Van viszont két nyomtatott szöveg: az 1830-as State Papers kiadás és John Sherren Brewer 1875-ös regesztája.

Az 1830-as nyomtatott szöveg

State Papers published under the authority of His Majesty’s Commission: King Henry the Eighth, I. kötet (London, 1830), CI. levél, 184–185. o. A szerkesztők lábjegyzete: „This letter is torn, and somewhat injured by damp.” A szögletes zárójelek a szerkesztők kiegészítései; a nyomtatványban üresen hagyott helyeket [… hiány …] jelöli. Az átírás a levél első bekezdése (a francia hírek) után, a magyarországi híradással kezdődik, és az aláírásig tart; a nyomtatott szöveget betűhíven, a sortörések nélkül közlöm.

I have also receyved newes of the affaires of Hungarye, confermyng the victory had by the Turke in the batail, more by violence of [his] artillary, then by any other feate of werre or puissance. After the corse of the King was founde, [… hiány …] to be in the most solempne and honourable maner entered [… hiány …] There is a Lorde, possessour of the countrey called Transil[vania], a Prince of grete power, and of the blood royal of the said realme of Hungary, whom they of that realme have crowned King of the same, and is in Buda, the principal citee therof; having gatherd to gidre of the powre of the said realme nere to the nombre of 40000 horsmen, and almost as many fotemen; with expresse determynacion to expone their lives, as al the hole con[trey], daily drawing unto them, wol do for conservacion of that realme, and expulsion of the Turkes oute of the same. So as [it] is to be trusted that Cristen Princes, nowe putting their handes [to] helpe therunto, the said realme may yet, God willing, be preserved and releved; which I assure Your Highnes be newes right comfortable, and shalbe, I knowe wel, to your grete rejoyce.
As I was aboute to fynysh this my letter, I have knowledge that Moret is arrived; howe be it, he is so beten with the stormes, wherin he hathe ben in extreme dangier, that he desireth som pawse to refresh hym self, which had, he wol make his repaire unto Your Highnes. And in the same passage, came also the Ambassadour of Venece; remaynyng in the way, after the grete danger of the see eskaped, and commyng towardes Your Grace, as the trouble that he hathe had woll suffre. At his commyng to London, I wol further geve Your Highnes advertisement therof, and of suche other newes as shal occurre. Beseching Almyzty Jhesu to preserve your most noble and royal astate. At my poore house besides Westminster, this 23th day of October, by your Moste humble Chaplayn, (Signed) T. Carlis Ebor.

Magyarul (saját fordítás, a hiányokkal): „A magyarországi eseményekről is híreket kaptam, amelyek megerősítik a török győzelmét a csatában, inkább [a török] tüzérség ereje által, mint bármilyen más hadi fogás vagy hatalom (puissance) által. Miután a király holttestét megtalálták, [… hiány …] a legünnepélyesebb és legtiszteletreméltóbb módon eltemetni/eltemettetni [… hiány …]. Van egy úr, az Erdély nevű ország birtokosa, nagy hatalmú fejedelem, a magyar királyság királyi véréből, akit annak a királyságnak a népe királlyá koronázott, és Budán van, annak főhelyén; az ország erejéből összegyűjtött közel negyvenezer lovast és majdnem ugyanannyi gyalogost, azzal a kifejezett elhatározással, hogy kockára teszik az életüket…”

Brewer regesztája (1875)

Letters and Papers, Foreign and Domestic, of the Reign of Henry VIII, IV, 1145. o., 2583. sz.: „I have received confirmation of the news from Hungary, and of the finding and burying of the King’s corpse. A nobleman of great power there (John Zapol) has gathered a large army to oppose the Turk. I hear that Moretto has already arrived, but desires rest before repairing to your Highness. The Venetian ambassador came with him. Westm., 23 Oct.”

Mit lehet ebből kiolvasni, és mit nem

• A sérülésről nem Farkas Gábor Farkas vagy Bakonyi Zsuzsanna beszélt először. Botlik úgy láttatja (17. o.), hogy a levél a 2016-os kötetben még teljes volt, a 2020-as kötetben pedig „szakadt és nedves” lett. Az 1830-as kiadás szerkesztői már megjegyezték, hogy a levél „szakadt, és kissé megsérült a nedvességtől”; a 2016-os fordítás egyszerűen nem jelölte a hiányokat (ÖM, 863. o., 3. jegyzet).
• A mondat nyomtatott formájában nincs véges ige. A megmaradt „to be … entered” (a korabeli írásmódban az entered a mai interred, „eltemetett”) infinitívuszi szerkezet: jelentheti, hogy elrendelték, hogy eltemessék, hogy el fogják temetni, hogy eltemetve van; múlt idejű „eltemették”-et csak a hiányzó rész adhat. Botlik és Bakonyi fordítása („nyugalomra helyezték”) ezt a hiányt feloldja, és a „requiescat” szó, amelyet Botlik a hiány helyén olvas, a nyomtatott kiadásban nincs benne. Hogy a hiány helyén olvasható-e valami, az eredeti kézirat képe nélkül nem dönthető el.
• A „janicsárok”. Botlik olvasata szerint a mondat végén yanissares áll („tüzérség … vagy janicsárok”), az 1830-as nyomtatvány puissance-t (hatalom, erő) közöl. Ez is csak az eredetiről dönthető el.
• A levél a magyarországi eseményeket pontatlanul közli. Wolsey Szapolyait október 23-án már „megkoronázottnak” mondja, és Budán lévőnek. A koronázás november 11-én történt (Lajos-lap); Boemo szerint október 27-én Szapolyai kapitánya érkezett Budára, és a vajda csak november 5-re hirdetett gyűlést Székesfehérvárra (Sanudo XLIII 226–228). A levél tehát előre is vetíthet még meg nem történt eseményeket; ugyanígy értelmezhető a „solempne … entered” is mint terv vagy elvárás, és nem mint befejezett temetés.
• Brewer regesztája nem független igazolás. A regeszta jelzete („R.O. St.P. i. 184”) az 1830-as nyomtatott kiadásra, vagyis ugyanarra a szövegre mutat, nem újabb eredeti-olvasatra. Botlik érve („Brewer is láthatta a fontos részeket”, 17–18. o.) ezért nem erősebb, mint a nyomtatott szöveg maga. A „2583. gyűjteményi szám” Brewer regesztájának sorszáma, nem levéltári jelzet. Egy megfigyelés Botlik oldalára: Brewer ugyanezen a kötetoldalon (IV, 1138–1152. o.) hét tételnél jelzi, hogy az irat „mutilated” (2567–2570, 2581, 2587, 2597), a 2583. mellett viszont nincs ilyen megjegyzés. Ez arra utalhat, hogy az eredeti nem hiányos olvasatú; de az 1830-as szerkesztők a kéziratot látták, és üresen hagyták a két helyet, a Brewer-jelzés hiánya tehát nem bizonyíték arra, hogy a kézirat hibátlan. Ezt csak az irat képe döntheti el.
• A „hibásan datálták” kifogás. Farkas Gábor Farkas tanulmánya (2022, 49–63. o.; online: OSZK-blog, 2026. augusztus 28.) a „westminsteri levelet” említve azt írja, hogy azt „hibásan datálták a tanulmány szerzői”, de nem közli, melyik keltezést kifogásolja. A Wolsey-levél keltezése (október 23.) Brewer regesztája szerint is helyes. Az Örök Mohács szerkesztői lábjegyzete (863. o., 4. jegyzet) a 2016-os Botlik–Nemes–Tolvaj-cikk egy másik keltezését érinti: VIII. Henrik „még aznap, október 23-án” írt volna a pápának a holttest megtalálásának és eltemetésének hírére. Henrik pápának írt levele október 18-i (Nekünk, 195. o.; ÖM, 190. o.), vagyis a Wolsey-levél előtt kelt, és csak a már ismertté vált „legyőzésről és veszteségről” szól, a holttestről nem. Botlik 2026 (18. o.) a kifogást a Wolsey-levél keltezésére érti.
• Farkas olvasata. Farkas szerint a levél „semmi ilyesmit nem erősít meg”, csak azt, hogy Wolsey „nem Sárffy október 19-én Győrben kelt jelentéséből értesült Lajos haláláról és első elföldeléséről”, és hogy az irat „több helyen szakadozott és nedves, éppen a legfontosabb részeknél”. Az „első elföldelést” a király Mohács környéki halászok általi sebtében történt eltemetésével azonosítja (A holttest-oldal, Farkas válasza). Ez az azonosítás a nyomtatott mondattal nehezen egyeztethető, mert az „ünnepélyes és tiszteletreméltó” (most solempne and honourable) eltemetés nem a halászok sebtében végzett elásását jelenti.

Időrend: mit tudhatott Wolsey

• Október 6-án Wallop kölni levele szerint még semmi bizonyosat nem tudni a királyról; október 8-án a király haláláról beszámol; október 16-án már jelentést is csatol a király haláláról és a halottak névsoráról (Bárány Attila fejezete, Nekünk, 51–52. és 195. o.). Október 18-án VIII. Henrik „biztosabb híreket” kap, és „teljes bizonyságot és a nyugalomba helyezéséről szóló hírt csak október 23-án szerzett a kancellár” (52. o.).
• A Sárffy-levél menetrendje szerint a holttestet legkésőbb október 12–13-án találták meg, október 15–17. között érkeztek Székesfehérvárra. A levél a hír útját nem nevezi meg. Az angol levelezés (L&P IV) hírsorrendje: október 6. (Mainz, Wolseynek): a király a csatában vagy menekülés közben halt meg, egyesek szerint (2550); október 8. (Wallop, Köln): „a király elesett”, a hír egy budai kereskedőtől és a főherceg kölni érsekhez írt leveléből származik (2554); október 13. (Hackett, Mechelen) és október 16. (Wallop, Köln): az elesett főurak névsora (2569, 2563). A holttestről egyik sem szól. A magyar kancellárnak a lengyel főúrhoz írt, Pozsonyban október 3-án kelt levele szerint a törökök még életben lévőnek vélik a királyt (2589). A megtalálás első említése tehát Wolsey október 23-i levele (2583); Brewer regesztája szerint a levélben a hírek mellett Bath püspökének franciaországi levelei, Moretto érkezése és a velencei követ szerepel.
• A menetidők. Sanudónál a Pozsony–Velence út 13 nap (a szeptember 5-i pozsonyi levelet szeptember 18-án jegyezte be; XLII 637–639), a somogyi hadnagy október 22-i levele november 20-án érkezett meg (29 nap; XLIII 276); Botlik–Nemes–Tolvaj szerint Magyarországról Angliába három-négy hét alatt ért a hír. A legkésőbb október 12–13-i megtalálás és az október 23-i londoni levél között viszont 10–11 nap van, ami dokumentálatlan, rendkívül gyors futárt feltételezne. Bécsben sem volt még ismert a megtalálás: Corvato, aki október 23-án indult Bécsből, budai polgárokra hivatkozva nem tud róla (XLIII 167), Partiba november 2-i levele pedig „15 napja” (kb. október 18.) hírt ad róla (XLIII 223). Az Örök Mohács szerkesztői lábjegyzete szerint az angol követ Granadában egy héten belül értesült a csatavesztésről (863. o., 5. jegyzet), vagyis a hírek gyorsabban is járhattak; az angliai késés a Wallop-levelek szerint a csata után viszont közel hat hét (augusztus 29–október 8).
• Az angol levelezés többi tétele. A L&P IV regesztái szerint az október 8. és november 3. közötti angol levelekben a holttest megtalálására Wolseyén kívül más említés nincs. Hackett brüsszeli levelei (2590–2591, október 26.; 2628, november 15.) és Wallop kölni levele (2603, november 3.) a török Bécs-híreivel, Cremonával és a császári politikával foglalkoznak, a magyar király testéről nem szólnak. Lee granadai levelei (2601–2602, november 1.) szerint a király a Dunába fulladt, lova a csatában megsebesülve rázuhant. A király november 9-i temetéséről János király 1526. november 11-i székesfehérvári levele szól (2621). A Wolsey-levél híre így a levelezésben egyedi; hogy melyik csatornán érkezett, a levél nem mondja meg (a regeszta a hírek között Bath püspökének franciaországi leveleit, Moretto érkezését és a velencei követet említi).
• Mire vonatkozhat a „megtalálás”? Három olvasat lehetséges. (1) A hír a Sárffy-féle megtalálásnál korábbi eseményről szól, vagyis a Sárffy-levélben említett „friss sírról” (sepulturam novam), az első elföldelésről. Ellene szól, hogy a „most solempne and honourable maner” jelző nem illik egy sebtében, a helyszínen végzett elásáshoz; Sárffy az első eltemetőkről semmit nem ír, és azt sem, hogy ezt a sírt bárki ünnepélyesen megáldotta volna. (2) A hír a hely megismeréséről és a holttest elhozatalára indított küldetésről szólt, még a kiásás előtt: Czettricz augusztus 30-án jelentette Máriának a király halálát, és megjegyezte a helyet; a királyné „a napokban” (his diebus) küldte őt tizenkét lovassal, és a koporsót, valamint a lepedőt Győrből vitték magukkal, vagyis a küldetés nem keresésre, hanem elhozatalra készült. Ha Mária az indulás idején (legkésőbb október 8 körül) a Habsburg-udvarnak megírta, hogy a testet megtalálták vagy meg fogják találni, a hír Ferdinándon és a Habsburg Németalföldön át október 23-ig Londonba érhetett. Ellene szól, hogy Sárffy szerint Czettricz a helyszínen a ló tetemét és a fegyverzetet találta meg, a testet nem: az a közelben, egy rév alatti friss sírban feküdt. (3) A hiányos nyomtatott mondat (véges ige nélkül) és Brewer regesztája félrevezet: a „megtalálás” a mondat előtagja, a tartalma nem dönthető el.
• A velencei követ útjára Sanudónál megvan a párhuzam: Gasparo Spinelli titkár londoni, október 23-i levele (XLIII 362) szerint „Venier orator” a tengeren át akart Angliába jönni, és „majdnem megfulladt”. Ez egybevág Wolsey levelének zárórészével („the Ambassadour of Venece … after the grete danger of the see eskaped”), és a keltezést is megerősíti.
• Sanudónál a Habsburg-oldal október végén „igen fényes” gyászszertartásokat (exequie) tartott Bécsben a halott királyért (Contarini, XLIII 225; Venzone, XLIII 245: öt lengyel utazó szerint Mindenszentek előestéjén, okt. 31-én, Bécsben Ferdinánd éppen „gyászszertartásokat tartatott” sógoráért). Ezek időben Wolsey levele utániak (Contarini levelének napja hiányzik, de a cseh választás október 23-i hírét már tartalmazza). Azt mutatják, hogy a Habsburg-oldal gyászszertartásokat tartott a halott királyért, mielőtt a székesfehérvári temetés megtörtént; egy távoli híradás ilyen szertartást könnyen „ünnepélyes eltemetésnek” közölhetett. Ez feltevés, nem forrásadat.

Összegezve. A Wolsey-levélből az olvasható ki biztosan, hogy október 23-án Londonban hírt kaptak a király holttestének megtalálásáról. Hogy a szöveg ünnepélyes eltemetésről (és melyikről) szól, az a hiányos mondat miatt nem állapítható meg, és a levél a koronázás kérdésében is előrevetít. Botlik érve, hogy a király „valakik által” már október 23. előtt el lett temetve, a nyomtatott szövegből tehát nem következik. Hogy a holttestet a megtalálás előtt valaki elföldelte, a Sárffy-levélből is következik (sepulturam novam, friss sírhant); a Wolsey-levélben azonban az „ünnepélyes és tiszteletreméltó” eltemetés áll, ami nem illik a sebtében történt elásáshoz. A hír inkább elrendelt vagy tervezett temetésre, esetleg gyászszertartásra vonatkozhat; a hiányos mondat miatt ez sem dönthető el.

A Czettricz-történettel való viszonya. A levél a hagyományos időrenddel csak a fenti feltételekkel fér össze: a legkésőbb október 12–13-i megtalálás és az október 23-i londoni levél közötti 10–11 nap a dokumentált menetidőknél (13–29 nap Velencéig, három-négy hét Angliáig) rövidebb. Ellentmondást ez nem hoz létre (lásd „Mire vonatkozhat a megtalálás?”), de a Sárffy-levél menetrendjét a Wolsey-levél időpontja szűkíti. Czettricz Kasza szerint augusztus 30-án jelentette Máriának, hogy látta meghalni a királyt; a holttest keresése a török csapatok kivonulása után, szeptember második felében vált lehetségessé (Nekünk, 80. o.); Sárffy október 19-én írt Brodaricsnak a megtalálásról (a Sárffy-levél menetrendje szerint legkésőbb október 12–13-án történt); Wolsey pedig október 23-án a megtalálás hírét közli. Az sem mond ellent a történetnek, hogy a hír Sárffy levelétől függetlenül, a Habsburg-körök más csatornáján érkezett. Fontos korlát: a levél a megtalálásról szóló hírt igazolja, nem az azonosítás helyességét. A hír forrása ugyanaz a kör (Mária és környezete, a Czettricz-féle azonosítás), így független megerősítésnek sem tekinthető; a színjáték-hipotézissel ugyanúgy összefér, mint a hagyományos magyarázattal.

Mi hiányzik

• A Wolsey-levél eredetije. The National Archives, State Papers 1/39, f. 214r (Botlik, ÖM) vagy „p. 249” (Nekünk, 198. o., 147. jegyzet). Eldöntendő: a hiányok pontos helye és tartalma, a „requiescat”/„requiest” olvasat, a „yanissares”/„puissance” olvasat, és hogy van-e a mondatban véges ige. A TNA online katalógusában az SP 1 sorozatnál tételes leírás nem található; a digitalizált kép a Gale State Papers Online szolgáltatásában érhető el (előfizetéses; Kew-ban ingyenes), vagy másolat kérhető a TNA-tól. A folió azonosításához a Letters and Papers IV. kötetének „key”-e kell, amely a kew-i olvasóteremben áll rendelkezésre.
• Az 1830-as kötet szkenje szabadon elérhető a HathiTrustban (Michigan State University példánya; a 184–185. oldal).

Források

• State Papers published under the authority of His Majesty’s Commission: King Henry the Eighth, I. kötet. London, 1830, 184–185. o. (HathiTrust).
• Letters and Papers, Foreign and Domestic, of the Reign of Henry VIII, IV. kötet. Szerk. J. S. Brewer. London, 1875, 1145. o., 2583. sz. (British History Online).
• The National Archives, State Papers 1/39 (a levél eredetije).
• Nekünk mégis Mohács kell… A mohácsi csata és emlékezete. Budapest, 2016: Bárány Attila, 51–52. o.; forrásválogatás, 193–200. o.
• Örök Mohács. Szövegek és értelmezések. Budapest, 2020, 199., 863. o.
• Botlik Richárd: Gondolatok II. Lajos király meggyilkolásáról és megtalálásáról. 2026. október 23. (21 oldal).
• Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója. In: Összeesküvési teóriák a magyar történelemben, szerk. Hermann Róbert. (Századok Könyvek 6.) Budapest, 2022, 49–63. o.
• I Diarii di Marino Sanuto XLIII. Venezia, 1895 (Contarini, Venzone, Spinelli). Lásd: Sanudo-lap.